Share on FacebookShare on LinkedInShare on Google+Tweet about this on Twitter

„ A fű nem fog gyorsabban nőni, ha a száránál húzzák!”
Miért szánjunk tréningre 5 napot, hogy önmagunkról és a csoportok működéséről tanuljunk?

A cikket Dr. Monika Stützle-Hebel és Michael Faßnacht írták.

Ahhoz, hogy gyorsan változó világunkban csoportokat vezessünk és irányítsunk, valamint helytálljunk mint csoporttagok a következőkre van szükségünk:

  • Képességre a tiszta és illúziómentes gondolkodásra;
  • Kritikus szemléletre és készségre, hogy a jelenségek mögé lássunk;
  • Az ellenállás elviselésére;
  • Bátorságra a bizonytalanság és a feszültségek elviselésére;
  • Önmagunkkal való kapcsolatra és bizalomra;
  • Bátorságra, hogy új dolgokkal kísérletezzünk;
  • Képességre, hogy folyamatokat eredményorientáltan alakítsunk;
  • Metakommunikációra és visszajelzésre;
  • Annak készségére, hogy másokat a saját élményembe bevonjam;
  • Kapcsolatra önmagunkkal és másokkal;
  • Bátorságra és készségre, hogy önmagunkat világosan elhatároljuk;
  • Saját vezetői szerepünk, valamint mások szerepeinek megértésére;
  • Saját korlátaink elfogadására;
  • Arra, hogy a közösségeket az élet színtereként fogjuk fel.

Hogyan segíthet egy csoportdinamikai tréning abban, hogy ezeket a tulajdonságokat fejlesszük, és megerősítsük? És miért épp 5 napra van szükség?

1. A lényeges dolgok a láthatatlan szinteken rendkívül komplexen történnek.

        Előszeretettel alkalmazzák a jéghegyet annak bemutatására, milyen láthatatlan tényezők befolyásolják a csoport- és szervezeti folyamatokat, és milyen befolyásoló tényezők hatnak a „vízfelszín” alatt. Míg a kicsi „látható területhez” tárgyi témák, keretfeltételek, szerepek, napirendek, külső megjelenési képek, stb. tartoznak, addig a „víz alatti részhez” tartozik a befolyásoló tényezők nagy része, pl. az érzelmek, vágyak és félelmek, igények és érdekek, jelentések és értékek, stb. A „jéghegy víz alatti részének” lényege, hogy nem látható, nem mindig áll rendelkezésünkre, hanem csak a viselkedési szint megfigyelése által sejteti magát, csak így lehet megfejteni, vagy gyanítani róla valamit. Ezek a láthatatlan elemek olyan fontos csoporttémákat irányítanak, mint a csoporthoz tartozás, státusz, befolyás, intimitás, és mindannyian épp ezekre a „láthatatlan” befolyásoló tényezőkre reagálunk. A csoportdinamikai tréning egy olyan tanulási környezetet teremt meg, mely segítségével az ötnapos folyamat során sikerülhet az eddig láthatatlan faktorokat erősíteni, hatásukat az egyénre és a csoportra megvizsgálni és a „rejtett” motívumokat jobban megérteni.

        Mivel a csoport minden tagja kialakított élete során egy sor egyéni reakciómintát a csoportokban előforduló helyzetekre, a csoporton belül rendkívül sokféle (gyakran nem tudatos) viselkedési forma jelenik meg, amelyek komplexitást eredményeznek. Ezek segítségével a csoporttagok megpróbálják biztosítani a csoporthoz való tartozásukat, követni saját érdekeiket és szükségleteiket, befolyásolni a döntéseket és kapcsolatokat kialakítani. A csoportdinamikai tréning lehetővé teszi, hogy ezt a komplexitást – mentesülve egyéb tartalmi feladatoktól – megéljük, interpretáljuk, valamint hogy egyénként is megértsük és csoportként is megfejtsük. A csoportdinamikai tréning segít abban, hogy megismerjük saját viselkedésünk hatásait, és megértsük azt, hogy az mennyire befolyásolja az egész csoport folyamatait.

2. Az intuíciót meg akarjuk tanulni.

        A csoportban és az egyénben történő eseményeket sokrétűségük és komplexitásuk miatt tudatosan lehetetlen észrevenni és ezeknek megfelelően cselekedni. Ez a dolog hasonlít a kajakozáshoz: a vízben vannak zátonyok és áramlatok, melyekre a kajakozó az alapján, amit lát és érez, csak indirekt módon tud következtetni. A sportolónak bele kell vágni, „együtt kell úszni”, miközben reagálnia is kell, és követni az utat. Az ő cselekedetei a hajó és a víz viselkedését is befolyásolják, és cselekedeteinek következményei visszautalnak a víz állapotára és minőségére, amit aztán később újra észre kell venni …

        Komplex, rendkívül finoman összehangolt koordinációra van szükség az észlelés és a cselekvés között, mely csak nagyvonalaiban tud lezajlani tudatosan. Hogyan lehet azonban az ehhez szükséges intuíciót megszerezni? A válasz: reflektáló és változatos gyakorlás által – mely során újra és újra belevetjük magunkat a „vízbe”, és az újabb próbálkozásokra reflektálva. A sportpszichológia eredményei bizonyítják, hogy eközben fontos szerepet játszik mindenekelőtt a belső folyamatok (propriocepció) észlelése a környezettel kombinálva. Hogy bármilyen „vad, átláthatatlan vízben” valamilyen szinten biztosan tudjunk mozogni, elsősorban a belső érzékenységet kell továbbfejleszteni. Az emberek közötti interakciókkal és csoportokkal kapcsolatban a szociálpszichológia „érzékenységről” beszél, mint képességről, melynek birtokában saját és mások indulatait lehetőleg hamisítatlanul észrevesszük, ezeket egymással kapcsolatba tudjuk hozni, a saját viselkedésünket úgy alakítjuk, hogy a csoport folyamatába is betekintést nyerjünk, és a csoport fejlődését is támogassuk.

Lewin koncepciója az Unfreezing – Changing – Refreezing/New Freezing-ről. 
A saját érzékenység továbbfejlesztése azt jelenti, hogy az eddigi, valamilyen módon a múltban megrögzült érzékelési és viselkedési mintákat felülvizsgáljuk, és ott, ahol kevésbé bizonyulnak hasznosnak, segítőnek, feladjuk őket. A 20. század jelentős szociálpszichológusa, Kurt Lewin ezt a folyamatot „Unfreezing”-nek, „felolvadásnak” nevezte. Ezt könnyű leírni, de nagyon nehéz megtenni. Aki egyszer már megpróbált abbahagyni egy szeretett szokást, tudhatja ezt, hiszen még nem áll semmi új rendelkezésünkre, ami pótolhatná a régit és illene hozzánk. Ez elbizonytalanít, félelmet kelt és gyakran kézenfekvőnek tűnik, hogy visszatérjünk a régi „megszokotthoz”. Ha viszont megtörténik ez a „felolvadás”, akkor lehetővé válik, hogy más alternatívák után kutassunk, azokkal kísérletezzünk, amíg nem találunk egy a realitáshoz illeszkedő formát, ami megfelel a személyiségünknek is. Lewin a tanulási ciklus e további két fázisát „Changing”-nek és „Refreezing”-nek nevezi.

Csoportdinamikai elvek a feedbackről (visszajelzésről) és a metakommunikációról.      
A csoportdinamika szerint ehhez a szociális tanuláshoz mindenekelőtt két elvre van szükség: a feedback-elvére és az itt-és-most-elvére a tanulócsoport metakommunikációjában. A csoport ez esetben a történést a „vízfelszín alatt” veti fel témaként – a kapcsolati események kerülnek terítékre, és arról beszélnek, amit a tagok az itt-és-mostban átélnek – mit hogyan érzékelnek, mit vált ez ki bennük érzelmileg és kognitívan, és hogyan reagálnak erre. Az egyes személyekre és az egész csoportra vonatkozó visszajelzések mindannyiunk számára tájékoztatást nyújtanak viselkedésük hatásairól, és lehetővé teszik, hogy ezekre a viselkedésekre reflektáljanak (Unfreezing), adott esetben változtatással is próbálkozzanak (Changing), és viselkedésük hatásáról „kísérleti jelleggel” közvetlen visszajelzést kapjanak.

A mozgásos tanulás példája.
Ezt a Lewin által a múlt század 40-es éveiben megfogalmazott tanulási paradigmát az elmúlt években egy olyan kutatási terület alapján igazoltak, amelyet nem is hoznánk vele összefüggésbe: ez a sporttudomány, mely a mozgási minták megtanulását és átprogramozását vizsgálta. A paradigma szerint egy új mozgásminta megtanulása előtt szükség van arra, hogy a régit irritáció által feloldjuk (Unfreezing). Ezt követi az a tanulási fázis, amikor alternatív mozgásfolyamatokkal kísérleteznek (Changing), és amely során mindenekelőtt az introspekciót (annak érzékelését, hogy hogyan érzi a személy belülről a mozgást és annak eredményét) kell ösztönözni, a mozgás eredményeiről szóló, lehetőleg idő közeli visszajelzések által (itt-és-most-elv). Ahhoz, hogy az új mozgásmintát bizonyítási körülmények között is fel tudjuk használni, szükség van további gyakorlásra különböző variációkban és eltérő körülmények között. (Refreezing)

A csoportdinamikai tanulás feltételei:

         Az Unfreezing és a Changing úgy a szociális mint a motorikus tanulás során megkövetelik, hogy:

  • … a mindenkori viselkedési és mozgásmintát aktiváljuk. Ennek érdekében bele kell élni magunkat a helyzetbe, melyben ez normális esetben megtörténik – lehet ez egy csoport vagy példának okáért egy sípálya. Futni csak futás által lehet megtanulni, áll a mozgástanban, csoportot pedig csak csoport által lehet megtanulni, egészíthetnénk ki a szociális tanulásra vonatkoztatva. Egy csoportdinamikai érzékenység-tréning részvevője nevezte egyszer a tréninget nagyon találóan egy „laboratóriumi szituációnak, melynek magas a valóságjellege”.
  •  … a hely és az idő adott legyen, hogy fel tudjunk figyelni saját viselkedési és mozgásmintánkra. Erre a hétköznapok során nagyon ritkán adódik lehetőség, ezért van tehát szükség saját „edzőterületre” – vagyis egy szemináriumra vagy edzőtáborra.
  • … a tanulói csoportban elég biztonság alakuljon ki a kapcsolatok terén, hogy érzelmileg kibírjuk az elbizonytalanítást és tehetetlenséget, és hogy egyáltalán legyenek visszajelzések a többi csoporttag felől. Ehhez arra az időbeosztásra van szükség, mely megteremti a csoportfejlődés fázisainak azt a mélységét, amely lehetővé teszi, hogy a csoport tagjai ráláthassanak saját magatartásukkal. A tapasztalat azt mutatja, hogy 2-3 napra van szükség, amíg megfelelő bizalom alakul ki, hogy megkockáztassuk ezt a nyitást. A csoportfolyamat csak egy későbbi pontján válik lehetővé a differenciálás, a differenciált visszajelzés előfeltételeként. Hogy a Refreezing bekövetkezhessen, szükséges a kísérletezések ösztönzése és a variációk gyakorlása változatos körülmények között, ehhez viszont elegendő hely és idő szükségeltetik. Egy síkurzuson például ezt elérendő mindig új meg új lesiklópályákra mennek síelők, míg egy mozgásban lévő és hosszabb időn át fennálló csoportban magától jönnek létre új meg új feltételek, helyzetek. A tanulás eme formája növelheti a saját tanulási- és fejlődési képességbe vetett bizalmat, és a kísérletezés is magatartássá formálódhat, ami által a személyes viselkedési flexibilitás is óriási mértékben erősödik.

Legalább 5 nap.
Senki sem várhatja el, hogy 2-3 nap alatt elsajátít egy új mozgásformát, főleg ha arról van szó, hogy egy korábban már megtanult, de ma már elavult mozgástechnikát kell átprogramozni. Aki arra számít, hogy a pszichoszociális viselkedése ilyen rövid időn belül megváltozik, az alulbecsüli az ehhez szükséges, fent leírt folyamatokat. A csoportdinamikával Németországban évtizedeken át kísérleteztek különböző jellegű csoportdinamikai tréningek százain. Ezekből a tapasztalatokból kristályosodott ki az 5 nap, mint minimális időkeret, melyben a megcélzott tanulási folyamatot lehetővé tudjuk tenni. Legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy a csoportfejlődés fázisai olyan mélységbe kerüljenek, amely lehetővé teszi, hogy a csoport tagjai ráláthassanak saját magatartásukra. Különösen fontos, hogy a csoport munkaképessége elérése után is még kellő ideig együtt maradjon, hogy a tagok kísérletezni tudjanak viselkedési alternatíváikkal. Részvevők újra és újra arról számoltak be, hogy milyen boldogok voltak 5 nap után, hogy rendelkezésükre állt ez az időkeret, valamint, hogy rövidebb szemináriumok után mennyire érezték azt, hogy több időre lett volna szükségük.

3. Készség vagy magatartás.

        Ha megértjük, hogy a csoportdinamikai tréning tanulási környezetében nem pusztán technikák és készségek fejlődéséről és megtanulásáról van szó, hanem annak a magatartásénak, – annak a módnak a kifejlődéséről, melynek során találkozhatunk önmagunkkal és szociális környezetünkkel, – akkor világossá válik, hogy ez egy hosszabb tanulási folyamatot követel meg, mely 5 nap után sem zárul le. A tréning lehetővé teszi, hogy felhagyjunk a megszokottal (unfreezing), de nem zárja le tökéletesen az új kifejlődési folyamatát, hiszen a csoportdinamikai tréningen kipróbált új csak a mindennapi körülmények között igazolódhat. Ebben a tanulási környezetben nem a növekedés és fejlődés koncepcióját követjük, az – mint minden személyiségorientált koncepció – közép- vagy hosszú távú perspektívákkal rendelkezik. A csoportdinamikai tréning a személyiségfejlődésben arra ösztönöz, hogy a kísérletezés, mint magatartás a mindennapok része legyen. Ehhez időre van szükség, a folyamatot nem lehet siettetni, mint ahogyan a mondás is azt állítja, hogy a fű sem nő gyorsabban attól, hogy húzzák a szárát.

Ha szeretne többet megtudni a csoportdinamikai tréningekről, kérem kattintson ide: tréningek.