Az emberről alkotott személyiségelméletében különös helyet kap a szerepelmélet, mellyel definiálja az egyént. Nem foglalkozik különösen az olyan fogalmakkal, mint a „személyiség” vagy az „én”. A személyiséget különböző fogalmakkal írja le, mint például a „szerep”, a „szociális atom”, vagy az „interpsziché”. Sok esetben ezeket a fogalmakat használva az ember személyiségét érti.
Moreno számára az interaktivitás, a kölcsönös viszony másokkal és a környezettel az, ami meghatározza az embereket. Azt mondja, hogy „az egyént sosem lehet absztrahálni, mindig kapcsolatban áll másokkal (29.). Az egyén kapcsolati kontextusban él, ahol szerepeinek összességével van jelen. Felfogása szerint a személyiség struktúra különböző szerepekből épül fel, és ezen belül némely szerepek jelentősebbek, mint mások. Így tehát a személyiséget azon szerepek összessége határozza meg, melyeket az egyén elfogadni és befogadni képes.
Szerepjelentések
Morenonál négyféle szerepjelentést találunk, melyeket három osztályba csoportosít (Zeintlinger összefoglalása alapján – 30.):
1. Szerep, mint szociokulturális sztereotípia.
Ide tartoznak azok a szerepek, melyeket szociokulturális normák és törvényes előírások határoznak meg. Ezek a szerepek szituációtól és személytől függetlenül léteznek (ilyenek pl. apa, rendőr, orvos stb.) Pontosabban nem határozta meg, hogy mik is azok a sztereotípiák. Jobban érdekelte őt az a tény, hogy az egyén mennyire képes felvenni egy szerepet, illetve megszabadulni tőle.
2. Szerep, mint előre megadott individuális cselekvési minta.
Ezeket a szerepeket a színháziszerepekre értette, ahol minden előre megírt, rögzített és begyakorolt.
3. Szerep, mint egyénileg kialakított, lehívható cselekvési minta.
Ez az a szerep, mely a szocializáció folyamán a szociokulturális sztereotípia szerepekre adott válaszként az egyén saját szükségleteit figyelembe véve alakul ki. Ez a szerep felvett szerep, mely az egyén élete során alakul a környezet hatása függvényében (saját és környezeti elemeket tartalmaz) és ezért alakítható is. „A szerep egy bizonyos tevékenységi területen előfordult összes szituáció kikristályosodása, melyekben a szóban forgó személy részt vett (31.). Az „én” a személyközi kapcsolatokban megélt tapasztalatok által kialakult szerepek dinamikus összessége. A szerep önmagában nem létezik, csak egy másik ember viszonylatában és a vele való interakcióban.
4. Szerep, mint valóságos cselekvés aktuális szituáció keretében.
Ez a szerep mindig egy adott szituációban megnyilvánuló szerep-cselekvésként definiálható.
Moreno az első két szerepkategóriát másodlagosnak tekinti, mivel ezeket a szerepeket az ember felvállalja. Ezek a szerepek kizárják a személyes szabadságot és a variálhatóság lehetőségét. A 3. és 4. szerepértelmezésben az egyénnek szabadsága van a szerepjátszásra, illetve a szerepteremtésre. Csak ezekben a szerepekben lehetséges a spontán és kreatív szerepcselekvés. Meghatározott cél érdekében tett cselekvésrendszerhez megfelelő szerep tartozik, és ez elkülönül más szerepektől. A szerepekhez társadalmilag elvárt viselkedések kapcsolódnak, melyeket bizonyos esetben szigorú előírások határoznak meg. A szerepviselkedéstől való eltérés szankciót vonhat maga után. A szerepen belüli viselkedési szabadság attól függ, hogy mennyire kötötten van az adott szerep normákkal meghatározva.
Szerepek
Moreno a szerepjelentés kategóriákon túl a szerepeket három osztályba sorolja (32.):
Fiziológia vagy pszichoszomatikus szerepek
Ezek az élet fenntartásához szükséges cselekvés szerepek, melyek életszakaszhoz kötöttek, vagy egy életen át tartanak (evő, alvó, szexuális szerep).
Pszichikai szerepek
Ezek a szerepek az emberekkel történt interakciós viszonyok által keletkeznek. Az egyén tapasztalatai és elképzelései tükröződnek benne. Az egyik szerepből alakul ki a másik (evés szerep következménye a jóllakott szerepe).
Szociális szerepek, vagy hivatalos szerepek
Társas együttélés és elvárások által kialakult,az egyénektől független szerepek (anya, kerékpáros, ügyvéd, stb.). Ezeket a szerepeket az egyén bizonyos mértékig szabadon alakíthatja, társas interakcióknak megfelelően. Ez jelenti a szerepkonzerv elhagyását. A szerepen belüli cselekvési szabadság lehetővé teszi, hogy az egyén megvalósítsa szerepe által önmagát.
Moreno műveiből értelmezve Leutz egy negyedik szereppel bővíti a kategóriákat, mégpedig a transzcendens szereppel, (33) melynek feladata az összes többi szerep integrálása. Etikai normát, vagy szimbólum rendszert képvisel, melyeket az egyén magáénak vall.
Irodalom:
28. B. Erlacher-Farkas, Ch. Jorda szerk., Monodráma – a pszichodráma és az egyéni terápia gyógyító találkozása, 10
29. J. L. Moreno, Soziometrie, 2, 1967, 108
30. K. E. Zeintlinger, A pszichodráma-terápia tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása J. L. Moreno után, 1991, 111-113
31. J. L. Moreno, Psychodrama I. 1943, 153. in K. E. Zeintlinger
32. K. E. Zeintlinger, A pszichodráma-terápia tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása J. L. Moreno után, 1991, 114; G. A. Leutz, Psychodrama, 1974, 48;