https://aiohealthpro.com/3ylg8dn Moreno szerint a pszichodráma „az a módszer, mely a lélek valóságát cselekvéssel tárja fel,”(3.) ami azt jelenti, hogy a problémákat nem beszélve tárjuk fel és oldjuk meg mint pl. a pszichoanalízisben, hanem magával a cselekvéssel. Moreno összekötötte a színházat a pszichoterápiával, vallással és filozófiával.

Xanax Cheap Pszichodramatikus játékban a résztvevők közül kiválasztott egyén egy adott szituációját, problematikus helyzetét eljátszák. Így a pszichodráma valamelyest hasonlít a szerepjátékra. Az események újrajátszásával kialakul a realitástöbblet, ami lehetőséget ad a változásra. Moreno szerint a cselekvésnek többlet értéke van a beszéddel szemben. „Nem hitt abban, hogy a szavak a „királyi út” a lélekhez. Szerinte van ennél elsődlegesebb szint is, mégpedig a szavak alatti tartomány: a cselekvés és a kapcsolat, vagyis az akció és interakció szintje.”(4.) Hitt az ember akció éhségében, hogy az ember spontaneitással és kreativitással felül tudja múlni az akadályokat, amelyek az élet során felmerülnek.

https://polyploid.net/blog/?p=afeoishhj Schmidt meghatározásában a pszichodráma „személyes, vagy általános konfliktus, illetve döntési helyzetek dramatikus megjelenítése, diagnózis, vagy terápia céljából, valamint szokatlan magatartásmódok begyakorlására.”(5.) Ebből fakadóan a pszichodráma mozgástere nagyon nagy. Nem csak diagnosztizálni lehet vele, hanem gyógyítani és új viselkedési mintákat begyakorolni.

https://www.clawscustomboxes.com/i7k4d6yrbin Petzold még néhány új szempontot is belevesz a meghatározásba, miszerint „a pszichodráma a klinikai pszichológia, a szocioterápia és a kísérleti pedagógia egyik módszere, amelyben a helyzeteket, konfliktusokat és elképzeléseket a verbalizáláson túl, cselekvéssé, drámai játékká alakítjuk át. Ennek célja, hogy az érzelmi élmény, a racionális belátás és a testileg végrehajtott akció együttese „vitális evidencia” tapasztalattá sűrűsödjék, ami lehetővé teszi a beállítódás és viselkedés megváltoztatását.”(6.)

https://homeupgradespecialist.com/m7g2t4y50ey A pszichodrámában nem csak megértjük a problémát (racionalitás), hanem át is éljük (emocionalitás). A megértés és átélés – katarzis következtében spontánul tudunk új cselekvési mintát kialakítani. A pszichodrámában benne van a kísérletezési lehetőség, ahol a protagonista (főszereplő, akinek a témáját játékban eljátszák) új szerepeket, viselkedési mintákat próbálhat ki.

A pszichodráma játék három fő részből tevődik össze: a bemelegítés, mely azt szolgálja, hogy a résztvevők rámelegedjenek a játékra; a protagonista (főszereplő) játéka, itt az esemény feldolgozása történik; és a reflexió fázisa, ahol a résztvevők visszajelzéseket adnak a játék szerepeiből, valamint saját hasonló élményüket osztják meg.

https://udaan.org/s4ftla8ux.php A pszichodrámában a főszereplő lehetőséget kap az esemény újraélésére, megértésére, feldolgozására és új viselkedés, szerep kialakítására. Azzal, hogy a megtörtént eseményt a főszereplő újra játsza, megértheti saját és mások viselkedését az adott szituációban. Az esemény lejátszásával a múlt újra jelenné válik. Kialakul a „mintha” helyzet. Az esemény már rég elmúlt, de a lejátszással, visszakerül a jelenbe, ahol úgy történik a lejátszás, mintha éppen a mostban történne az esemény. Ezzel a főszereplő a játszás során nem csak megérti, hanem érzelmileg át is éli a történteket. A főszereplő a játékban megtapasztalhatja, hogy változtat a viselkedésén, a másikhoz való viszonyulásán. Így kezdetét veszi egy új viselkedési minta, szerep begyakorlása. Azzal, hogy a főszereplő mások bőrébe bújhat, a történést teljesebb mértékben értheti meg. Már nem csak a saját szemüvegén látja a „valóságot”, hanem mások szemszögéből is. Mások szerepének felvétele segítheti őt a saját szereprepertoár bővítésében, így elsajátíthatja mások szerepviselkedését. Más szerepek eljátszásával tudatossá válhatnak az elfojtott szerepviselkedések (pl. antiszerep játék által).

https://inteligencialimite.org/2024/08/07/osh8ez6 Moreno szerint a játék (pszichodramtikus játék) alapvető célja, hogy az egyénben rejlő kreativitás és spontaneitás felszabaduljon. Sok esetben az embert Istenhez hasonlította, aki teremt. Freudnak azt mondta: „Ön az álmaikat elemzi. Én megpróbálom megadni a bátorságot, hogy álmodjanak. Arra tanítom az embereket, hogy játszanak Istent.”(7.) Ezzel azt akarta kifejezni, hogy ha az emberek spontának és kreatívak, akkor képesek fantáziájukat megvalósítani – akár Istent is játszhatnak. A spontaneitás és kreativitás legfőbb akadálya, hogy az egyén szerepei konzervvé válnak. Erre a tapasztalatra színházában tett szert. A klasszikus színházban egy szerepet begyakorolnak, forgatókönyv alapján játszák, és ezzel megfosztják a színészt spontaneitásától és kreativitásától. Ez az emberekre is érvényes, akik „kulturális konzervben” élnek, minden előírás és norma szerint történik. Addig ezzel semmi gond nincs, míg ez segíti az életet, szerepet. Ha ez megfoszt a spontaneitástól és kreativitástól, akkor ezt át kell alakítani, hogy egy újabb, eleven szerepkonzerv keletkezhessen.

A pszichodráma egyik alap kérdése a cselekvésre, az akcióra irányul. Nem elég megismerni az ember lelki világát, mert ez még nem vezet változáshoz, cselekvéshez. Egy szituációban „Moreno megkérdezné: ’Hogyan került ebbe a helyzetbe? Milyen elemei vannak ennek a helyzetnek?’….. ’És hogyan fog Ön innen – segítséggel – kimászni?’”(8.) Különösen nem érdekelte őt az, hogy mi történt az illetővel és, hogy mit kellett volna tennie, mivel szerinte ezek a kérdések diagnosztizálásra illetve a „kulturális konzervre” vonatkoznak. Ami érdekes volt Moreno számára, az az hogy hogyan tud a személy spontaneitással és kreativitással változtatni a reakciókon. Moreno felfogása szerint a segítő folyamat alappillére a személyes interakció, viszony. Szerinte a pszichoterápia lényege a találkozásban van. Erről R. Schindler úgy emlékezik meg, hogy Morenonak sikerült módszerével és viszonyulásával egy stuporban szenvedő nőt megszólaltatnia, kapcsolatba lépni vele, amit korábban és későbben sem tudtak megtenni a nő kezelő orvosai. Moreno szokatlan dolgokat tett a nővel: nevén szólította; megfogta a kezét; érdeklődött felőle; megkérte, hogy segítsen a „tanuló” orvosoknak megérteni a helyzetét; és kifejezte, hogy szépnek találja, eljátszatta vele a rokonaival való történetét; belevitte a nőt szerepcserébe; és hagyta, hogy a nő korrigálja őt. (9.) Ezzel áthágott minden szabályt, ami a kezelő orvosra vonatkozott – kilépet a „kulturális konzervből”. A nővel tanúsított viszonyulás sokat elárul az itt és most-ban történő spontaneitásról és kreativitásról, amellyel Moreno élt és tanított. A másik embert úgymond „azonos szemmagasságban” kezelte, mindenféle címkézés nélkül, mert kreatívan és spontánul cselekedni.

https://solomedicalsupply.com/2024/08/07/9z3i7xb3zt9  

https://merangue.com/k27rvgerqg Irodalom: https://oevenezolano.org/2024/08/5da345xtz 1. A. Blatner, A pszichodráma alpjai, 1999, 42 https://eloquentgushing.com/3mvw0r5 2. u.o. https://www.psicologialaboral.net/2024/08/07/365gk7j59gr 3. J.L. Moreno, Gruppenpsychoterapie, 1959, 52 in: K. E. Zeintlinger, A pszichodráma-terápia tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása J. L. Moreno után, 1991, 14 https://homeupgradespecialist.com/uijhtn5px 4. Z. T. Moreno, L. D. Blomkvist, T. Rützel, „Pszichodráma – az élet duplája” 2000, 17. https://www.clawscustomboxes.com/hgyfx0d1mv 5. K. E. Zeitlinger, u.o. 14. 6. U.o. 14. Generic Xanax Bars Online 7. Z. T. Moreno, L. D. Blomkvist, T. Rützel, „Pszichodráma – az élet duplája” 2000, 15. 8. U.o. 33. 9. B. Erlacher-Farkas, Ch. Jorda szerk., Monodráma – a pszichodráma és az egyéni terápia gyógyító találkozása, 10