Dr. Lukács Tibor írása
coach, mentor, tréner

„A csoportdinamikai tréningnek nem célja a terápia, de előfordul, hogy egész drámai és döbbenetes gyógyulások történnek váratlanul.” Ennyit felelt tömören Klaus Antons arra a felvetésre, hogy egy csoportdinamikai tréning élménye felér egy családállítás vagy egy pszichodráma jelenet terápiás hatásaival. A neves német tréner júliusban Magyarországon vezetett csoportot. Meghatározó élmény volt. (Klaus Antons Est)

Nem hiszem, hogy egy recenzióban leírható az az érzelmi élménysorozat, amit a csoportdinamikai folyamatokban megélhető. Persze a szavak szintjén leírható valami, tudnék jelzőket halmozni, de az átélés, a magunkkal való sosem tapasztalt találkozás nem adható át egy vagy két oldalban, legfeljebb egy lélektani regényben. Annak, aki már átélt ilyesmit egy csoportban, ott és akkor feladta kontroll-igényét, beleengedte magát az intuíció sodrásába, a transzcendens élményekbe- annak talán a saját találkozásomat önmagammal át tudnám adni egy novellában.

Egy oldalban inkább arról írok, hogyan változtam és változom még mindig tőle, hogyan alakított át és hat rám még mindig a csoportban megélt találkozás önmagammal és másokkal. Röviden annyi történt, hogy sok évtized próbálkozásai után végre sikeresen kijöttem egy szerepből, és úgy döntöttem –saját elhatározásból – hogy kinn is maradok, és kezdeni fogok valami jót magammal. Ma nevetségesnek találom azt a passzív- agresszív és áldozatot játszó figurát, akit eddig alakítottam. Azt mondhatnám, hogy megváltoztam, de pontosabb, ha azt írom, hogy ráébredtem valami fontosra.

Sokszor hallgattam Bob Marley dalát arról, hogy „Ébredj fel, és éld az életed”. Csak eddig nem csurgott le, hogyan érthette. Most valami ilyesmi az érzés bennem. Az eddigi életem távolinak tűnik, és bár ismeretlen ez az új állapot, egyáltalán nem rossz. Ilyen az, amikor tényleg élek. A Raszta egy másik reggae dalában „Positive Vibration” címmel arra biztat, „Élj, ha élni akarsz – szakíts az eddigivel”. Úgy érzem, most már ezt is értem, és fű se kellett hozzá.

Egy ilyen belső kaland vagy ébredés után nem játszhatom továbbra is az áldozatot, akit a sorsa sújt, alattomban pedig passzív-agresszív támadásokkal keserítem a körülöttem élők életét. Innentől rajtam a felelősség. Valójában már nincs is kedvem hozzá, hogy csak nézzem, hogy múlik el az életem, anélkül, hogy részt vennék benne.

Ki gondolta volna, hogy ilyen hatású ébresztő élményekért, egy magammal való igazi találkozásért egy csoportdinamikai tréningre kell elmenni? Jó emberekkel itthon is könnyen összeakadhatok; csak kell hozzá egy csoport, ami kihozza belőlem is, belőlük is azt, amire a másiknak valóban szüksége van, s feledteti régi, rossz szerepeinket, amelyek – ha jók is voltak valamire egykor, ma már senkinek se használnak. Ha ilyesmit keresne valaki, „Érzelmi és társas intelligencia tréning” címen lehet megtalálni.

Szívből ajánlom!